Ki vagyok?

Férfi, és hozzám méltatlan a sírás (?)
és mégis a kérés és megbocsátás lényemből
fakad.
Vagy nem látod már fejem felett a glóriát?
S nem érzed, hogy esendő életem bíztam Rád
mikor elfogadtam esendőségedet?
S nem vádaskodom, mert a vád, a harag
nem Istentől való.
Én vezetnélek holdsütötte tisztásokig,
hol bíbor hajnal-zuhatagban
nyílik és árad a Szerelem.
Tétova lettem e harsány zűrzavarban?
Nem Kedves!
Csak virágokkal beszélgetek, hanyatt fekszem
a fűben, arcomon sütkérez egy bogár.
Ennyi elég. Értem a Világot.
Felfogtam sorsomat;
az Életet, Halált és Istent.
Elfogadtam a Meg Nem Változtathatót.
Elbírok mindent, és hordom mit rám bíztak.
Semmit se tégy! Jó így nekem!
Látod? Szelíd vagyok.
S mikor búcsúzom: nem Tőled.
Csak szeretném, hogy csizmám nyomát
belepje hóval...