2009. április 10., péntek
2009. április 9., csütörtök
Nagy Anna: Veronai keresztlevétel
Szántó Piroska rajzára
Ott áll íme az Asszony
két keze nyújtva
az ég felé nyitott tenyerek
szelíd gerlepár
a bölcsővé hajlított karok
nem fáradnak várni
hány éve már?
mindjárt fölnéz a gyermek
a pribékek összeszokottan
veszik le a testet
fejsze fogó a szögek
maguktól kiesnek
a tépett sebek már alig
rozsdavér-könnyesek
a lehulló kar kősúlya
a kisded ökölszorítása
mindjárt fölnéz a gyermek
hány éve már?
ölbe veszi mellére szorítja
kicsi arcát arcához
testébe ringatja - íme Ő az
kitárt karokkal égre nyitott tenyérrel
suttog: - Magasztalja lelkem...
2009. április 8., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)