2009. február 9., hétfő

"A múlt tükörcserepei": Családi sírbolt - a Székács család -



Sokat vagyok úton. Munkámból adódóan nap mint nap járom Békés megye vidékeit. Bevallom, ilyenkor a hivatalos úti cél mellet szeretek elbóklászni, elkalandozni ott, ahol valami szépet látok, vagy a múlt, a történelem egy-egy titkát sejtem megbújni.
Orosházát északi irányban elhagyva, Szarvasra menet az út jobb oldalán szinte hívogatja az utazót, a szántóföldek sivatagában zöld oázisként megbújva, ez a már használaton kívüli temető. Az orosházi illetőségű, földbirtokos Székács nemzetség családi sírboltja áll a középpontban, de köré temetkeztek a vidék tanyás gazdái is. Egy-két sírt még nyilván látogatnak a kései leszármazottak, mert a burjánzó bozótosban itt-ott csapásokat fedezhetünk fel, melyek egy-egy még gondozott sírhoz vezetnek. Különben az 1960-as évek elején temetkeztek ide utoljára. Felfedezhető az is, hogy a temető egy részét már elszántották, hiszen egy keskeny földcsík mintegy beékelődik a sírok közé. Bízom benne, hogy nem jut a szegedi tarjáni temető sorsára, ahol a teljesen eltüntették az ősök csontjait rejtő sírhantokat, hogy helyére lakóparkot építsenek. Ott, a terület lassan már egy évtizede körülkerítve, üresen áll. Talán senki nem akar a sírok felett lakni?
Itt, ezt a tanyasi temetőt talán holtában is védi a Székács család tekintélye, s így háborítatlanok maradhatnak közemberek sírjai is.




A család jelese: Székács József
Evangélikus püspök, egyházi író, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Székács József 1809-ben született Orosházán. Gimnáziumi tanulmányait Mezőberényben végezte, majd bölcseletet és teológiát hallgatott Sopronban, ahol tagja volt a Magyar Társaságnak. A nyelvtanulás mellett irodalommal és szónoklattannal foglalkozott, letette a papi vizsgát és Vörösmarty segítségével megjelentek első műfordításai. 1835-ben Bécsben, majd Berlinben klasszika-filológiát és filozófiát hallgatott, majd a lipcsei egyetemen filozófiai doktori címet szerzett. 1836-ban megjelent úttörő műfordítás-kötete a Szerb népdalok és hősregék. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választotta. Maradandót alkotott az irodalom terén is. Önálló kötetben jelentek meg egyházi beszédei, több gyászbeszéde, szerkesztett egyházi törvénykönyveket. 1862-ben ő iktatta hivatalába Orosházán Győry Vilmos lelkészt, 1865-69 között az orosházi kerület országgyűlési képviselője volt. Életének utolsó éveiben a jénai egyetem teológiai doktori címmel tüntette ki, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. Emlékét ma utca őrzi szülővárosában.



Székács József családi sírboltja, Orosháza. A múlt század végén épített sírboltba eddig 13 családtagot temettek el. A márványobeliszket Kauser Gyula budapesti kőfaragó készítette. A sírt körülvevõ kovácsoltvas kerítés és az évszázados japán akácok említésre méltóak.

1 megjegyzés:

Spectator írta...

Ez az írás arra is való. hogy A hónapban lehozzuk. Küldd át nekem a szöveget és az itteni képeket külön, hogy hozzuk, hiszen abból könyv lesz egykoron. Ilyen természetű írásokat örömmel vennék. Nézd meg az orosházi utcák, terek, emberek oldalakat. Most legutóbb a Szőlőkről jött, benne a Martinovics utca is, s ehhez is jöhetne gyerekkori emlék, szomszédok stb és képek is. Kisszik is ide kötődik.
Nos most ennyi. Különben jó írás, tetszik, és örülök neki.
FBéla