Én akkor hol születtem?!

A minap az egyik telefonos szolgáltatótól vásároltam egy feltöltő kártyás készüléket. A kártyát telefonon keresztül lehetett aktiválni, melynek során adataimat fel kellet soroljam az ügyintézőnek. Nevem, születési dátumom, édesanyám neve, születési helyem. Minden rendben ment, egészen addig, míg a születésem helyének beazonosítására nem került sor. Nagykárolyban sikerült meglátnom Isten szép világát, így én határozottan állítottam, hogy e Érmelléki városka - ahol Ady Endre is járt gimnáziumba, ahol a Károlyi család ősi fészke található, ahol Petőfi megismerte Szendrey Júliát, ahol Kafka Margit született, és ahol 1711-ben tartották azt az országgyűlést, melyen megköttetett a Rákóczi szabadságharcot lezáró Szatmári béke, - neve Nagykároly.
A telefonvonal túlsó végén nagy csönd támadt a település nevének elhangzása után, majd kisvártatva megkérdezte az ügyintéző: - Valóban biztos abban, hogy Nagykárolynak hívják azt a települést ahol született?
- Igen, biztos vagyok benne. - állítottam határozottan, hiszen lassan 46 éven át az egyik legbiztosabb tény volt számomra szülővárosom neve.
Kisvártatva megkaptam a választ a vonal túlsó végéről: - Mert ilyen nevű település nem létezik, legalább is nincs a nyilvántartásban.
- Nem létezik?!!! - szóltam csodálkozással teli indulattal?
- Nézze meg a személyi igazolványát! - jött a határozott felszólítás, így nem tehettem mást, elővettem legújabb kártya alakú Uniós igazolványomat, s ekkor döbbentem rá a tényre, hogy én valóban nem Nagykárolyban születtem, ahogyan azt eddig tudtam, s ahogyan az az összes korábbi személyimben állt 1977 (!) óta, hanem a szülőhelyem neve CAREI, s a Nagykároly csak úgy mellékesen, zárójelben van megjegyezve. A Nagykároly tehát nem létezik, mint ahogyan nem létezik Kolozsvár, Nagyvárad, Gyulafehérvár, Brassó, de van helyettük Carei, Cluj-Napoca, Oradea, Alba Iulia és még hosszan sorolhatnám.
Tulajdonképpen miért is vagyunk felháborodva azon, hogy Szlovákiában a magyar gyermekek, csak Bratislaváról,Kosicéről tudhatnak, ha itthon az anyaországban én sem születhettem Nagykárolyban, hanem csak Careiban.
1977-ben kaptam az első személyi igazolványomat, még az átkosban. Akkor minden gondolkodás nélkül születési helyemként Nagykárolyt jegyezte be az ügyintéző, pedig a román hatóság által kiadott román nyelvű születési anyakönyvi kivonatomban nem szerepelt Nagykároly, csak Carei. Ennek ellenére az akkori hivatalnok tudta azt, hogy Carei nálunk, magyaroknál Nagykároly. 46 éven át így minden hivatalos iratomon ez a városnév szerepelt.
2009-ben Magyar Köztársaság állampolgáraként, és nem mellesleg Uniós állampolgárként már nem születhettem hivatalosan Nagykárolyban, csak Careiban. A Nagykároly nevet használhatom családi, baráti körben, mint afféle egzotikumot, de hivatalos helyen ezután csakis és kizárólag Careinak nevezhetem azt a városkát, amely sok más társával egyetemben a magyar történelem fontos és elidegeníthetetlen részét alkotja.
Először életemben fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem Nagykárolyban, pardon Careiban születtem volna, hanem Aradon. Arad románul is Arad, így legalább megmaradhatott volna az az illúzióm, hogy amikor hivatalos dokumentumra pingálom be szülőhelyemet, azt a saját anyanyelvemen tehetem.