Megnyugodtam

Valóban, most már megnyugodtam, és boldog vagyok!
Kedvenc "prime ministerem" ma reggel a királyi televízióban elmondta a diósgyőri elbocsájtások kapcsán, hogy jó a helyzet. Jó, merthogy "csak 25ezerrel nőtt a regisztrált álláskeresők száma október óta, holott egyes borúlátó jóslások szerint ez akár 100ezer is lehetett volna. Különben itt a kormány gyógyszere a további elbocsájtások megakadályozására: az a cég, amely vállalja, hogy heti négy napot dolgoztatja alkalmazottait, s az ötödik napon oktatja őket, annak az állam fizeti az ötödik nap bérköltségét (80%-ban), sőt a képzések díját is a költségvetésből finanszírozzák. Ez aztán a "fábólvaskarika"! Hiszen amit a munkavállaló és a munkaadó adóba befizet, abból kormányzatunk nagylelkűen megengedi, hogy valami csodálatos és nyilván nagyon hasznos képzést fizethessünk.
Ki jár jól mindezzel igazán? Azok a cseppet sem kormányzat közeli, és természetesen egy mindenki számára szabad és tisztességesen elbírált pályázatokon nyertes vállalkozások, akik mondjuk az "Akarsz beszélni róla? " problémamegoldó és konfliktuskezelő tréningüket ajánlják minden pénteki napra az 50 év feletti vasöntő szakmunkásoknak, alkalmanként 5millió forintért.
Igen! Ez a megoldás! "Húzunk bele!"

..."Napatyánk fényében..."

Gyere hugi!

Tavaszváró - télbúcsúztató

Csak nem akar múlni ez a tél. Persze nincs ebben semmi szokatlan a világnak ezen a táján. Errefelé február az február. Márpedig februárban a tél kitart az utolsó napokig.
Két leánykám is február végén született, csupán három nap van kettejük születésnapja között. S lássátok milyen csoda a születés? Mindkét alkalommal az ő világra jöttük egyben a tavaszt is magával hozta: hóesésben mentünk be a kórházba, s a babákat langy tavaszi napsütésben hoztam ki onnan. Ez hát az igazi csoda! S mennyire elenyészőek a világnak zűrös dolgai ehhez képest. Én tehát várom a lányok születésnapját, a hónap végét, a hétvégét, a tél végét, és a tavasz eljövetelét.
Addig is álljon itt néhány kép az idei télen tett barangolásimból.