A Világkormány bemutatkozik - vagy megint csak manipulálnak?

http://video.google.com/videoplay?docid=6132500997336473908

Kedves Barátaim!
Igaz ugyan, hogy kissé hosszú (47 perc) ez a videospot, mely a fenti linken keresztül elérhető, de ha tehet nézzétek végig.
Azt látom igazolódni, amit már régóta sejtek, sejtünk, de mint valami fantasztikumot elhessegetjük magunktól, kínosan nevetve egyet s elintézzük, "ez is csak egy összeesküvés elmélet" - mondván.
Nem is tettem volna fel, ha a film végén, a fene nagy tanulságot levonó, összegző kommentár hallgatása, pardon olvasása során nem kezdtem volna kissé paranoiasnak érezni magam.
Miről szól a film?
Arról, hogy igazam van, világméretű összeesküvés van, folyamatosan manipulálnak, átvágnak, hazudnak, s mi, a bégető juhnyáj beveszünk mindent.
Aztán arról, hogy vigyázz, születőben van egy Világkormány, - tulajdonképpen a János Jelenések Könyvében megírt Antikrisztus országának közeli eljövetelére figyelmeztet ("... és nem lesz senki aki vesz, s aki elad, ki nem viseli magán a Fenevad bélyegét...") , de ellenállhatunk a Fenevadnak, csillantja fel a reményt a film alkotója, ha feladjuk különbözőségünket, észrevesszük, azt, hogy nem XY-nak születtünk, hanem eredendően emberi lényenk, s később lettünk azok, akik vagyunk...
Vagyis feladva orcánkat, az egység jegyében, a közös emberi jegyében ellenálhatunk... még ... talán.
De ha feladjuk az egyénit, akkor vajh' nem pont azzá leszünk, ami nem akarunk lenni?
Azt is érdekesnek tartom, hogy a google-n jelent meg avideo, de megjelenhetett volna a you tube-n is, vagy bármely más internetes videomegosztó portálon. Merthogy a világháló, csakúgy mint a sajtó, a médiák mind, mind ugyanannak a hatalmi érdekcsoportnak vannak alárendelve, révén, hogy az működteti őket.
S mi, az "ellenállók" kis csapata sem titokban találkozgatunk,s szövögetjük az Antikrisztus elleni összeesküvéseinket, hanem nyiltan, ellenőrizhetően, s ki tudja ki közüllünk a provokátor, a tégla, de úgy ám, hogy maga sem tud róla.
Na, ez már tiszta őrület, Mert ezek után felvetődik a kérdés, hogy valóban mi is a VALÓSÁG? ... és lehetséges, hogy valóban egy MÁTRIX-ban élünk, vagy nem élünk, alszunk, álmodunk..... és Ti azok vagytok-e , kiknek mondjátok magatokat .... ÉS ÉN?

A Mester

A Mester lelkesen támogatta a történelmi kutatásokat. Egy dolog miatt azonban neheztelt a történészekre, nevezetesen azért, mert általában nem veszik észre azokat a legértékesebb tanulságokat, amelyekre a történelem tanít.
Például arra, hogy azok a kérdések, amelyek egykor annyira égetőek voltak, ma már csupán hideg elméletek egy könyvben. Azok a személyek pedig, akiket a történelem drámájában pedig egykor oly hatalmasnak tartottak, valójában csupán bábok voltak. Számunkra nyilvánvaló, hogy milyen "dróton rángatták őket, de ők ezt sajnálatosan még csak nem is sejtették.

Forrás: Antony de Mello: Abszurd egypercesek

Boldogkő vára 1983

Fenn áll a vár, s lenn ül a csend.
Bús völgyek, bús felejtések csendje.
A tovarohanó századok,
(köztük legrosszabb az utolsó)
s elviharzott emberi életek.
Mert nem ismerjük az Ősök suttogását.
Tudjuk, hogy volt, ... valaki, de már régen.
És ismét jön a nyár, s az ősz ...
Már csak fehér ködök álmaiban
tanyázik a szerelem, meglibbenő csillagok
palástként borulnak a tájra, és ezüstfenyőkről
álmodnak ott, hol akác terem.
Az este régmúlt háború üzenetét hozza ...
Mert emberek öltek a múltban is, és most!
A jelen téríve lassan bezárul.
Számon tartatlan éjszakák langyos ölelése ...
az ősök atavisztikus mítosza minden mozdulat:
nagyapám mesélő komorsága, a hallgatás ...
s a többi előd soha meg nem ismert arca,
amely mégis génjeinkben lüktet.
A régiek, a világégések halottai,
kiket gyilkossá, s áldozattá tett a történelem,
a láthatók a láthatatlanba szállnak,
hogy ne lássa senki e vértől kéjes korban a keserves, keserves halált. A csöpögő csillagok fényes íve alatt, mennyei ének tömjén hangja kiált:
Ments meg Uram a Gonosztól! - engem is - s a fényes templom fehér falai között szivárvány alakban omlik szét
az Apokalipszis!

Itt áll a vár, s lenn a jövő iszonyú csendje pereg.

"A múlt tükörcserepei": Családi sírbolt - a Székács család -

Sokat vagyok úton. Munkámból adódóan nap mint nap járom Békés megye vidékeit. Bevallom, ilyenkor a hivatalos úti cél mellet szeretek elbóklászni, elkalandozni ott, ahol valami szépet látok, vagy a múlt, a történelem egy-egy titkát sejtem megbújni.
Orosházát északi irányban elhagyva, Szarvasra menet az út jobb oldalán szinte hívogatja az utazót, a szántóföldek sivatagában zöld oázisként megbújva, ez a már használaton kívüli temető. Az orosházi illetőségű, földbirtokos Székács nemzetség családi sírboltja áll a középpontban, de köré temetkeztek a vidék tanyás gazdái is. Egy-két sírt még nyilván látogatnak a kései leszármazottak, mert a burjánzó bozótosban itt-ott csapásokat fedezhetünk fel, melyek egy-egy még gondozott sírhoz vezetnek. Különben az 1960-as évek elején temetkeztek ide utoljára. Felfedezhető az is, hogy a temető egy részét már elszántották, hiszen egy keskeny földcsík mintegy beékelődik a sírok közé. Bízom benne, hogy nem jut a szegedi tarjáni temető sorsára, ahol a teljesen eltüntették az ősök csontjait rejtő sírhantokat, hogy helyére lakóparkot építsenek. Ott, a terület lassan már egy évtizede körülkerítve, üresen áll. Talán senki nem akar a sírok felett lakni?
Itt, ezt a tanyasi temetőt talán holtában is védi a Székács család tekintélye, s így háborítatlanok maradhatnak közemberek sírjai is.




A család jelese: Székács József
Evangélikus püspök, egyházi író, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Székács József 1809-ben született Orosházán. Gimnáziumi tanulmányait Mezőberényben végezte, majd bölcseletet és teológiát hallgatott Sopronban, ahol tagja volt a Magyar Társaságnak. A nyelvtanulás mellett irodalommal és szónoklattannal foglalkozott, letette a papi vizsgát és Vörösmarty segítségével megjelentek első műfordításai. 1835-ben Bécsben, majd Berlinben klasszika-filológiát és filozófiát hallgatott, majd a lipcsei egyetemen filozófiai doktori címet szerzett. 1836-ban megjelent úttörő műfordítás-kötete a Szerb népdalok és hősregék. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság rendes tagjává választotta. Maradandót alkotott az irodalom terén is. Önálló kötetben jelentek meg egyházi beszédei, több gyászbeszéde, szerkesztett egyházi törvénykönyveket. 1862-ben ő iktatta hivatalába Orosházán Győry Vilmos lelkészt, 1865-69 között az orosházi kerület országgyűlési képviselője volt. Életének utolsó éveiben a jénai egyetem teológiai doktori címmel tüntette ki, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává fogadta. Emlékét ma utca őrzi szülővárosában.



Székács József családi sírboltja, Orosháza. A múlt század végén épített sírboltba eddig 13 családtagot temettek el. A márványobeliszket Kauser Gyula budapesti kőfaragó készítette. A sírt körülvevõ kovácsoltvas kerítés és az évszázados japán akácok említésre méltóak.

Ajánló

Olvasgatván a "blogtérben" erre a kiváló írásra akadtam. Ajánlom figyelmetekbe: http://viribusunitis.blog.hu/tags/1919

"York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át..."

Gondolom néhányan felismertétek, Shakespeare III. Richárdja kezdődik ezekkel a szavakkal: a csúnya, púpos Gloster élcelődik íly módon a világgal, önmagával és magyarázza meg miért is lesz gazember e "fuvolázó béka korban"
Nos, rosszkedvünk tele tombol Közép-Európa tájain, s a tündöklő nyár, főleg York napsütése késni látszik.
Mert mi is van itt kérem? GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG, így csupa nagy betűvel, és ez ma már elért valamennyiőnket. Csak kapkodjuk a fejünket a hírek hallatán, merthogy a jó magyar forint eddigi élete mélypontján, ma már 300 fabatkát sem ér egy uniós pénz, s ez súlyosan megemelte a deviza hitelem törlesztőrészletét (ebben a hónapban kétszer annyit fizethetek, mint egyébként szoktam). Persze ezen én már nem is nagyon búslakodom: megszoktam, hogy a frissen érkezett fizetésem jobb esetben egyetlen napot terpeszkedik folyószámlámom, s aztán olybá lesz mint a Mátyás mesében ama lány ajándéka, ki hozta is azt, meg nem is. Mondom megszokott dolog ez már mifelénk, így élnek a serviensek generációk óta: apáméknak sem volt soha pénzük, atyai nagyapáméknak sem, s nyilván így volt ez korábban is. Tehát nem panaszképpen írom le a tényeket, csak azért, hogy rögzítsem azokat, tárgyilagosan, pontosan.
Persze azt is hallottam a hírekben, hogy nemzetünk megmentője: "Ferenc testvér" válságstábot állított fel, meghívta a gazdasági élet jeles szereplőit, a jegybank elnökét, sőt békejobbot ajánlott Orbánnak, de persze a gaz azt nem fogadta el, pedig alapvetően ő és a lassan hét éve ellenzékben lévő pártja a felelős mindenért. Megtudtam azt is, hogy ne aggódjak, lesz adócsökkentés, hogy élénküljön a gazdaság (ez eddig egyébként ördögtől fogant gondolat volt), lesz kisebb parlament, egyfordulós választás, a képviselők fizetéscsökkentése, költségeinek tételes elszámolása stb... stb... stb... Szóval, legyünk nyugodtak, "Ferenc testvér" a helyén van, szolgálja a nemzetet, hiszen ő, mint prime minister, a nép első számú szolgálója. Számára a hatalom gyakorlása csak kényszerű szolgálat, mit - miként azt Jónással tette - kiszabott, megparancsolt néki az Úr. S ő nem fut el, nem száll hajóra, hanem kiáll a "bűnös Ninive tereire", s fennen hirdeti Isten szavát, reményt és utat mutatva a megfáradtaknak, a csüggedőknek. Hiszen ő York napsütése, ki rosszkedvünk telét immáron örök tündöklő nyárrá változtatja át.
Ámen!

Kiírva a történelemből

Esténként megfáradva fekszem ágyamon, s mintegy gépiesen kapcsolgatom televíziómat, mármint a távirányító segítségével szaladgálok a közel 50 csatorna között, hogy valami fogyaszthatót találjak. A minap az egyik tudományos csatornán érdekes témát véltem felfedezni, amely a XVII. század utolsó harmadába repített, a török hódoltság végnapjaiba. A középpontban Bécs 1683-as sikertelen ostroma állt. Érdekes képsorok, hozzáértő nyugati történészek magyarázzák az eseményeket, mintegy megfelelően dramatizálva azt a katonapoltikai helyzetet, amely akkor jellemezte a térséget, s általa egész Európát. Felvázolták az erőviszonyokat, a támadó török hadsereg mérhetetlen potenciálját, Kara Musztafa nagyvezír hadvezéri képességeit, a Bécset védő polgárok hősiességét, a várost felmentő Savoya Jenő, pardon Eugen, és Sobieski János szerepét. A kommentár részletesen kitért arra is, ha Bécs akkor elesik, akkor egész Európa a török prédája lett volna, tehát a bécsiek végső soron a keresztény Európát védelmezték a pogány török ellen, vagyis ők voltak a kereszténység pajzsa. Az egyik angol történész szó szerint ezt a kifejezést használta: " a kereszténység pajzsa", és ezt sosem felejtheti el Európa.
"Kereszténység pajzsa" -a bécsi polgárok tehát megkapták ezt a megtisztelő címet a nyugati történész kollégáktól. Csakhogy én ezt a kifejezést már hallottam, sőt olvastam. S nem egy XX. vagy XXI. századi nyugati történelmi tanulmányban, s nem is Bécs ostroma kapcsán, hanem a XVI. századi magyar irodalom jellegzetes, vissza-visszatérő motívuma ez. Először talán a reformációs irodalom Jeremiádjai használnak valami hasonló kifejezést, aztán Balassi Bálint írja: " Én édes hazám, jó Magyarország, ki kereszténységnek viseled paizsát ..." Tehát Balassi írja, aki a XVI. század második felében élt, egri vitéz volt, első igazán magyar költőnk, s aki Esztergom falai alatt veszíti életét a 15 éves háborúban 1594. május 30-án, vagyis egy évszázaddal korábban, mint Bécs ostroma történt.
Ne értsetek félre. Nem kívánom csorbítani a hős bécsi polgárok érdemeit. De azt azért mégis felháborítónak találom, hogy egy tudományos körökben mértékadónak tekinthető televíziós csatorna, sőt folyóirat a török háborúk kapcsán csak a bécsiekre, csak a lengyel segítségre emlékezik. Arról, hogy Magyarország már százötven, sőt ha a Hunyadiak, vagy akár Zsigmond török ellenes háborúit figyelembe vesszük, akkor háromszáz éve "védelmezi a keresztény világot a pogány áradattól", egyetlen szót sem ejtenek. Nekünk nem hálás Európa semmiért, inkább afféle kellemetlen piszok vagyunk, akik folyamatosan régi dicsőségükre emlékeznek, 89 éve nem akarnak beletörődni, hogy országukat szétszabdalták, akik nem fogadják el, hogy kollektíven bűnösek azért, amiért vissza merték venni elrabolt területeik egy részét, s akik különben Hitler utolsó csatlósai voltak.
Valóban. Az ilyen nemzetet a történelem könyvekből is ki kell írni.