Életem tükörcserepei

Napraforgók

Naplány

Napatyánk fényében

Még állok...

Ég felé

"Kő hull apadó kútba"

Kígyófa

kedves nővérek

Károlyi kastély

Hajdú-völgy

Gyere hugi!

Gárdisták

Forradalom?

Én,a"Rettenthetetlen"

Egri borház

Csók

Csobbanás

Rézárus

Bezinai sor

2007. március 15. Budapesten

Míly bőséges a Te jóságod!

Álmos ez a január, mint mindig. De akár tetszik, akár nem, a több mint két hetes ünneplésből, szürkén, fáradtan ébredezünk, s tesszük tovább dolgainkat.
Ugyanakkor megtörténik ilyenkor a számvetés is, hiszen eltelt egy esztendő, s lássuk mire jutottunk,mit tettünk, vagy nem tettünk az elmúlt évben. Én az elmúlt évben készült fotóimat néztem végig, s számvetésgyanánt ím közre adok belőlük egy párat.

Ez történt velünk az Úr megtestesülésének 2009. esztendejében:

Anyák napján...

... és egy egyetemi diplomaosztón

Voltak kirándulások, Szarvasra....

és Budapestre:
Augusztusban szétnéztünk szép Erdélyországban, ahol megláttuk a szépet, békentük magunkat jó iszappal a Medve-tónál, s feredőztünk a Nyárád vizében.

Mily' bőséges a te jóságod, Uram! Végtelen kegyelmedből a Világot, s egymást adtad ajándékba nékünk.

A ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Templom a pusztában

Még mindig rácsodálkozok a szépre, a múlt egy-egy kézzel fogható darabjára. Azokra a tárgyi emlékekre, melyek itt lapulnak a közelemben, s lelkemben erősítik az érzést: Szeretek itt élni!

Orosházáról 20 perc autóval Tótkomlós. Ha továbbhaladunk Makó irányába, akkor hamar kiérünk a Kopáncsi-pusztára. Bizony az emberfia gyorsan továbbhajt innen, hiszen nem igen fedez fel semmilyen látnivalót, ami miatt érdemes lenne akár csak egy percre is megállni. A mai falu, Nagykopáncs, két utcából áll, közigazgatásilag Tótkomlóshoz tartózik. Munka Tótkomlóson is alig van, nemhogy itt. A szebb időknek mondható'70-es években épült házak közül szinte csak minden másodikban van élet. Aki teheti, menekül. S a falu mellett, Makó felé, a Kopáncsi-puszta.


Jómagam erdélyi gyereknek vallom magam, így hát szeretem a hegyeket, az erdőket, azt a tájat, amit kénytelenek voltunk még gyermekkoromban elhagyni. Sokáig gyötört akkor a honvágy, ami eltakarta szemeim elől az alföldi táj szépségét. Ma már meglátom itt is a szépet, hiszen ma már itt is otthon vagyok.

Ha vesszük magunknak a fáradtságot, s nem restellünk letérni a műútról egy poros dűlőre, bizony csodát láthatunk. Egy akácliget közepén az Árpád-kori Kopáncs község kőtemplomát találjuk. Az a tény, hogy itt téglából épült az Úr Háza, arra következtethetünk, hogy bizony jelentős hely lehetett hajdanában a néhai Csanád vármegyéhez tartózó Kopáncs falva.




Kopáncs temploma a XII. században épült román stílusban. A XIII. század második felében kora gótikus ízlesben nyugat felé bővítették, amely toldás falmaradványa a mai épület része.





A templomot Bálin Alajos által feltárt alapokon rekonstruálta Szabó Imre, Makói városi főmérnök 1935-ben. Ismételten 1978-ban lett helyreállítva.

A templom melletti puszta, s az a ma már időszakos vízfolyás, amely az Árpád-korban bő vizű ér lehetett, s amely a megtelepedésre okot adhatott ezen a tájon.

A szikes két jellegzetes növénye.

Hajdanvolt pusztai kocsma és vegyesbolt. A '90-es évek első felében ("a módszerváltás után") még működött.

Búcsú Ilukától

"Életünk roppant pergése olykor megbicsaklik a Halál hírén, de lelkünk közönyén továbbrobogunk..."
Ha jól emlékszem 1983-ban írtam e sorokat. Akkor egy hosszabb vers sententiája volt. Ma már ki tudja hol van az a vers, de ez a sor itt maradt a fejemben.

Hát ismét megbicsaklottunk... mert ismét elment közülünk Valaki. Iluka, a legifjabb nagynéném megtért a Teremtőhöz.
Ma már így mondom. Ma már nem rémülök a Haláltól, mint negyedszázaddal ezelőtt. Isten rendelése az, mit el kell fogadjunk. Ma már tudom: a halál nem a vég, csak ez a földi út ért el a Nagy Kapuhoz, melyen át kell masírozni, s valami más kezdődik, vagy talán folytatódik.
Jó szívvel gondolok az Átmenőre. Jó szívvel, mert tudom a jó gondolat, a szeretetteljes ráfigyelés segíti Őt, hogy belépjen az ismerős ismeretlenbe. Segít elűzni útjából a démonokat, a Gonoszt, segíti abban, hogy önmagát megtisztítva Haza térjen.

Csak a jóra emlékezem! Sok minden eszembe jut a múltból, ami velünk történt. Talán ez a legbájosabb:

Nagykároly, valamikor a '60-as évek közepe, a nagyapai ház. Te húsz éves lehettél, én talán négy.
Aludtál a belső szobában, az én helyemen, de én is le szerettem volna feküdni. Óvatosan léptem melléd, s kérleltelek:
- Ilici, kelj fel! -semmi reakció.
-Ilici , kérlek szépen kelj fel! -békésen aludtál tovább.
Mérges lettem, s rád ripakodtam:
-Ilona! Azonnal kelj fel! - kiabálásom hatásos volt, felpattantál, fogalmad sem volt mi történik körülötted.


Iluka Drága!
Ugye könnyebb lett az út?
Bizonyosan, mert most rám néztél ... s én elsírtam magam.

A Pepi kert kincsei

Aki rászánja magát, hogy Békés vármegyében barangoljon egy keveset, semmiképpen ne hagyja ki az evangélikus hitű tótok által a XVIII. században újra benépesített Szarvas melletti arborétumot, azaz a Pepi kertet. Különösen ajánlom mikor virágdíszbe öltözik, ilyenkor tavasszal,de pirosló, sárguló levelek színkavalkádjában ősszel is pompás látványt nyújt, s aki csak nyáron ér ide, akkor sem fog csalódni. Itteni sétánk legalább három-négy fertályórát is igényel majd, ha a kert minden szegeletét meg akarjuk nézni. S ha megvfáradván, éhesen elteltünk az arborétum csodáival, keressük fel a Holt-Körös partján, a híd lábánál álló halászcsárdát, ahol kiváló kőrösi halászlével, s a hozzá dukáló tepertős túrós csiszával csillapíthatjuk éhünket.
Jó étvágyat!



Az Arborétum és a "Pepi-kert" története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban lett szarvasi földbirtokos, amikor elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működik. Az ifjú Bolza József - akit "Pepinek" becéztek - a mai Arborétum magasabban fekvő részein - amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Később a szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte. Emellett nagybátyjától, Bolza Józseftől megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő "ligetes, fás legelőt", ahol aztán a Körösök szabályozásának befejeztével, az 1890-es években kezdte meg a nagyobb arányú telepítést. Az Anna-ligeti park sok értékes fáját ültette át a mai helyére, illetve számos növényritkaságot hozott, hozatott a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel.

Virágzó tulipánfa vagy magnolia (Liliodendron tulipifera)

"Erdei" séta

... az árnyas sétányon

Az államosítást követően az Arborétumnak számos gazdája volt. A terület egyre bővült, új gyűjtemények születtek. Az intézmény ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 ha területen. További feladata az oktatás, kutatás, közművelődés és termesztés. 1985-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem keretében önálló intézetté alakították. Ma a jogutód Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának felügyelete alatt tevékenykedik.

A gazdag aljnövényzet szerény díszei kékben...

... és sárgában (a nővénytani ismereteim hiányai miatt még nem sikerült azonosítani őket, de szépek)

Mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) A tengerentúlról, Kaliforniából érkezett. Az itt található példányok kétszáz évesek.