Budapest, Budapest, de csodás...

... és én végső soron egyet is értek e régi slágerrel. Valóban, székes fővárosunk igazán szép, látványos Duna-parti metropolis. Annak ellenére állítom ezt, hogy történelmünk utóbbi 60 éve nem éppen a legjobb irányba terelte itt sem az eseményeket, s ez bizony a város jellegén, hangulatán meg is látszik. No, de itt sem történt más, mint maradék kis hazánkban. Szóval a millenniumi időkben épült látványosságok azok, melyek mind a mai napig valós élményt jelenthetnek, mintegy belesajdítva lelkünkbe a dicső múlt emlékezetét. Ezek mellett azért persze vannak a mai művészetek berkeibe bepillantást engedő kiállítások, rendezvények, melyek mellett igazán botorság lenne csak úgy elmenni. Szóval én szeretem Budapestet, - bár nem laknék ott -és időről időre boldogsággal tölt el, ha pár napot ottani barátaimnál, oda szakadt öcséméknél tölthetek el. Így történt ez az elmúlt hétvégén is, lévén, hogy nemzeti ünnepünk is erre az elmúlt esős vasárnapra esett.
Kirándulgattunk, jól éreztük magunkat. Aztán szombat estére egy belvárosi szórakozóhelyen találkozót beszéltünk meg néhány pesti barátommal. Innen hazaindulván, a bejárat előtt búcsúzkodtunk, amikor két tagbaszakadt ember, talán a klub biztonsági emberei, talán civil ruhás rendőrök, roppant udvariasan, de nagyon határozottan ránk szóltak: menjünk arrébb, ne csoportosuljunk, mert könnyen előállíthatnak illegális gyülekezésért, tüntetésért, vagy nem is tudom miért.
Körülnéztem. Te jóságos Isten! Hol vagyok?
Féregjáratba kerültem s a tér és idő egy másik pontján bukkantam ki? Egy párhuzamos világban vagyok, ahol első látásra sok minden hasonló, ám lassan rájössz, hogy itt más szabályok é5rvényesek. Lehet, hogy átmenvén egy láthatatlan időalagúton az 1950-es évekbe cseppentem? De az is lehet, hogy nem Budapesten, hanem Bukarestben vagyok, s a helyes évszám 1989. Aztán tudatosult bennem a valóság. Budapest, 2009. március 14. este 23.30. A hely és az idő helyes, de ez a valóság mégis más, mint amiről én tudtam, vagy tudni akartam.

Mit tehetünk? Gyorsan búcsúztunk és mindenki ment a dolgára.

Fotók: Magyar Nemzet

Megnyugodtam

Valóban, most már megnyugodtam, és boldog vagyok!
Kedvenc "prime ministerem" ma reggel a királyi televízióban elmondta a diósgyőri elbocsájtások kapcsán, hogy jó a helyzet. Jó, merthogy "csak 25ezerrel nőtt a regisztrált álláskeresők száma október óta, holott egyes borúlátó jóslások szerint ez akár 100ezer is lehetett volna. Különben itt a kormány gyógyszere a további elbocsájtások megakadályozására: az a cég, amely vállalja, hogy heti négy napot dolgoztatja alkalmazottait, s az ötödik napon oktatja őket, annak az állam fizeti az ötödik nap bérköltségét (80%-ban), sőt a képzések díját is a költségvetésből finanszírozzák. Ez aztán a "fábólvaskarika"! Hiszen amit a munkavállaló és a munkaadó adóba befizet, abból kormányzatunk nagylelkűen megengedi, hogy valami csodálatos és nyilván nagyon hasznos képzést fizethessünk.
Ki jár jól mindezzel igazán? Azok a cseppet sem kormányzat közeli, és természetesen egy mindenki számára szabad és tisztességesen elbírált pályázatokon nyertes vállalkozások, akik mondjuk az "Akarsz beszélni róla? " problémamegoldó és konfliktuskezelő tréningüket ajánlják minden pénteki napra az 50 év feletti vasöntő szakmunkásoknak, alkalmanként 5millió forintért.
Igen! Ez a megoldás! "Húzunk bele!"

..."Napatyánk fényében..."

Gyere hugi!

Tavaszváró - télbúcsúztató

Csak nem akar múlni ez a tél. Persze nincs ebben semmi szokatlan a világnak ezen a táján. Errefelé február az február. Márpedig februárban a tél kitart az utolsó napokig.
Két leánykám is február végén született, csupán három nap van kettejük születésnapja között. S lássátok milyen csoda a születés? Mindkét alkalommal az ő világra jöttük egyben a tavaszt is magával hozta: hóesésben mentünk be a kórházba, s a babákat langy tavaszi napsütésben hoztam ki onnan. Ez hát az igazi csoda! S mennyire elenyészőek a világnak zűrös dolgai ehhez képest. Én tehát várom a lányok születésnapját, a hónap végét, a hétvégét, a tél végét, és a tavasz eljövetelét.
Addig is álljon itt néhány kép az idei télen tett barangolásimból.

A Világkormány bemutatkozik - vagy megint csak manipulálnak?

http://video.google.com/videoplay?docid=6132500997336473908

Kedves Barátaim!
Igaz ugyan, hogy kissé hosszú (47 perc) ez a videospot, mely a fenti linken keresztül elérhető, de ha tehet nézzétek végig.
Azt látom igazolódni, amit már régóta sejtek, sejtünk, de mint valami fantasztikumot elhessegetjük magunktól, kínosan nevetve egyet s elintézzük, "ez is csak egy összeesküvés elmélet" - mondván.
Nem is tettem volna fel, ha a film végén, a fene nagy tanulságot levonó, összegző kommentár hallgatása, pardon olvasása során nem kezdtem volna kissé paranoiasnak érezni magam.
Miről szól a film?
Arról, hogy igazam van, világméretű összeesküvés van, folyamatosan manipulálnak, átvágnak, hazudnak, s mi, a bégető juhnyáj beveszünk mindent.
Aztán arról, hogy vigyázz, születőben van egy Világkormány, - tulajdonképpen a János Jelenések Könyvében megírt Antikrisztus országának közeli eljövetelére figyelmeztet ("... és nem lesz senki aki vesz, s aki elad, ki nem viseli magán a Fenevad bélyegét...") , de ellenállhatunk a Fenevadnak, csillantja fel a reményt a film alkotója, ha feladjuk különbözőségünket, észrevesszük, azt, hogy nem XY-nak születtünk, hanem eredendően emberi lényenk, s később lettünk azok, akik vagyunk...
Vagyis feladva orcánkat, az egység jegyében, a közös emberi jegyében ellenálhatunk... még ... talán.
De ha feladjuk az egyénit, akkor vajh' nem pont azzá leszünk, ami nem akarunk lenni?
Azt is érdekesnek tartom, hogy a google-n jelent meg avideo, de megjelenhetett volna a you tube-n is, vagy bármely más internetes videomegosztó portálon. Merthogy a világháló, csakúgy mint a sajtó, a médiák mind, mind ugyanannak a hatalmi érdekcsoportnak vannak alárendelve, révén, hogy az működteti őket.
S mi, az "ellenállók" kis csapata sem titokban találkozgatunk,s szövögetjük az Antikrisztus elleni összeesküvéseinket, hanem nyiltan, ellenőrizhetően, s ki tudja ki közüllünk a provokátor, a tégla, de úgy ám, hogy maga sem tud róla.
Na, ez már tiszta őrület, Mert ezek után felvetődik a kérdés, hogy valóban mi is a VALÓSÁG? ... és lehetséges, hogy valóban egy MÁTRIX-ban élünk, vagy nem élünk, alszunk, álmodunk..... és Ti azok vagytok-e , kiknek mondjátok magatokat .... ÉS ÉN?

A Mester

A Mester lelkesen támogatta a történelmi kutatásokat. Egy dolog miatt azonban neheztelt a történészekre, nevezetesen azért, mert általában nem veszik észre azokat a legértékesebb tanulságokat, amelyekre a történelem tanít.
Például arra, hogy azok a kérdések, amelyek egykor annyira égetőek voltak, ma már csupán hideg elméletek egy könyvben. Azok a személyek pedig, akiket a történelem drámájában pedig egykor oly hatalmasnak tartottak, valójában csupán bábok voltak. Számunkra nyilvánvaló, hogy milyen "dróton rángatták őket, de ők ezt sajnálatosan még csak nem is sejtették.

Forrás: Antony de Mello: Abszurd egypercesek